2013. január 27., vasárnap

Első Fejezet

Sziasztok!
Bár nem jött túl sok visszajelzés, úgy döntöttem,  azért publikálom az első fejezetet. Remélem, azért tetszeni fog, szóval komikomikomikomi :))!
penny.'

Melissa Benett
- Készen vagy? - kiáltott fel a szobámba Clarisse. Nagyot sóhajtva behúztam az utolsó börőndöt, majd elkezdtem lecipelni.
- Kész. - válaszoltam, mikor már leértem. - Will, fenn még maradt három bőrönd. Segítenél lehozni? - kérdeztem a bátyámtól, aki csak bólintott, majd felment a további cuccaimért.
Apám munkája miatt már sokat utaztunk, de eddig még nem hagytam el az Államokat, és nem voltam még sehol ennyi ideig. Természetesen, azért izgatott vagyok, mert sokat hallottam már Londonról, de Jersey mégis csak a hazám... Soha sem szerettem a változásokat. Ez az én nagy hibám. Bár sokan hangoztatták mindig is, hogy Az új mindig jobb, de én mindig maradtam a megszokottnál. Soha nem változtattam. Nem próbáltam új ételeket. Nem vettem a megszokottól más stílusú ruhákat. Talán ez lenne az én végzetes problémám?
- Melissa, kérlek egyél gyorsan, mert nem fogjuk elérni a repülő. - szólt anyám. Mindig, mindent túl aggódott.
- Nyugi, anya. Még csak 8 óra van, és 12 indul a gép. Egy csomó időnk van. - mondtam neki, de meg sem hallotta, mert Madisonnal tárgyalt az elhozható játékai ügyében. Ő elakarta hozni a 3 méteres micimackó plüssét, de anya mondta neki, hogy ez meghaladja öt poggyász méretét. Erről veszekedtek fél órát.
Lemondóan leültem az asztalhoz, majd elkezdtem a  pirítósomat enni. Később a nagyi is csatlakozott, aki frissebb volt, mint valaha. Ömlött belőle a szó, és idős nő létére az egyik kezével evett, a másikkal pedig súlyzózott. Nagyon érdekes nagymamám van, ezért már meg sem lepődtem.
- Mi ez a nagy gyúrás, nagyi? - kérdeztem.
- Megkérdeztem a Handbookon... - kezdte, de félbeszakítottam.
- Nagyi, az Facebook, még mindig. Mi értelme lenne a kézkönyvnek? - néztem rá furán, de csak legyített.
- Egy kutya. Szóval, utána kérdeztem, és a szomszéd Eve néni szerint a brit öregek izmosak. Ezért most rágyúrok, hogy ne lógjak ki a sorból. - elmosolyodtam, mire kijött nagyapa is. Adott egy puszit nekem, és enni kezdett. Meg se lepődött a nagyi fura korareggeli elfoglaltságán.
- Apa hol van? - kérdezte Madison Clarissetől.
- Vele a reptéren találkozunk. - válaszolta egyszerűen.
- Miért? - csatlakoztam bele én is a beszélgetésbe.
- Be kellett mennie az irodába elhozni pár cuccot. - mondta Will, aki befejezte a pakolást.
ooooo
Roger, a szomszédunk kihozott minket a reptérre. Apával ott találkoztunk, aki mindenkit megölelt, majd becsekkoltunk. Gyorsan rácsörögtem a barátnőmre.
- Emily? Szia. - szóltam bele a telefonba.
- Á, british girl, sziamia. - röhögött.
- Viselkedjél ám jól, amig nem vagyok ott! Nem tudom majd ki fog kordában tartani, amíg nem vagyok itthon.
- Ne aggódj, Katie majd vigyáz rám. Meg Ethan is. - éreztem a hangján, hogy kacsintott.
- Emily, könyörgöm. Feledkezz meg Ethanról. Tudod milyen - sóhajtottam. Sohasem tanul a hibáiból.
Ethan McClay az iskolánk egyik menője volt. Minden lány bomlott utána, és ezalól Emily sem volt kivétel.
Ám Ethan egy szemét volt. Hetente váltogatta a barátnőit, és mindegyikkel úgy bánt, mint a kutyával. De Emily tovább pedálozott, hogy észrevegye.
- Jaj, Mel, nyugi. Én ÉRZEM, hogy megváltozott.
- Nekem mindegy, Em. De kérlek, vigyázz magadra!
- Mikor nem vigyáztam magamra?! - kuncogott.
- Nem is tudom. - nevettem én is. - Na, indulunk Londonba. Szia!
- Szia Mel. Majd látjuk egymást.
Mosolyogva lenyomtam a telefonom, majd elindultunk a felszállópálya felé. Természetesen, megint én szívtam, ugyanis mindenki egy családtag mellé került, kivétel engem. Egy kissrác, és az anyukája mellé ültettek. A fiú,(akiről kiderült, hogy Davenek hívják) marha egy idegesítő kölök volt. Ott hisztizett az anyjának, hogy a kólája nem olyan finom, mint szokott, ezért hoztak neki vagy tíz üveggel. Max hangerőn kellett hallganom a filmeket.

A repülőnk este 10 órára futott be. Aznap már nem volt időnk nézelődni, ezért gyorsan fogtunk egy taxit, és elindultunk a házunk felé.
A lakás, vagy inkább palota, ahol ideiglenesen lakni fogunk, hatalmas. Három fürdőszoba, egy hatalmas nappali, egy étkezők, egy konyha és 11(!!) hálószoba. Azt tudom, hogy apám nem keres rosszul... Na de ezt?!
Mivel hulla voltam, lestoppoltam az egyik szobát, és bezuhantam az ágyba. Rögtön el is nyomott az álom.
Másnap reggel kómásan lementem reggelizni. Apa, anya, és Will már ott ültek az asztalnál.
- Melissa, jó, hogy itt vagy. Pénteken, tehát három nap múlva a GBS egy bált tart, mivel  a következő épületük is épülőben van, amire értelemszerűen meg vagyunk hívva. Ha így alapból nem lenne kedved, elárulom, hogy az összes brit stúdióbérlőjük ott lesz, tehát a társaldalom krémje.
Fintorogtam. Nem igazán voltam oda az ilyen puccos felhajtásokért, de tudtam, hogy apunak ez nagyon fontos, ezért csak bólintottam.
A mai napot a városnézésnek szenteltem. Mivel a hosszú tartózkodásunk átírattak rgy magáiskolába, ezen a héten még nem kellett mennem.
Először a híres London Eye-t  néztem meg. Apa nagyon el akart vinni, de kijelentettem, hogy egyedül is elboldogulok.
Nos, bár a LE szemtelenül szép, szemtelenül drága is. És a jegyárusító srác is elég furán nézett rám.
- Egyedül? - kérdezte. Meg tudtam érteni a csodálkozását, tekintve, hogy ide csak szerelmespárok járnak.
- Igen.  - válaszoltam, majd beszálltam az egyik hatalmas izébe, aminek nem tudom mi a neve.
Az első 15 percben nagyon élveztem, főleg, amikor a legtetejére értünk,  de visszafele már nagyon untam magam.
Miután végre leszálltam, elindultam a Buckingham Palotát. Egy csomó ideig keveregtem, majd végül egy kedves munkásbácsi végül megmutatta, és szerencsére pont időbe értem oda. Őrség váltás volt, amiről már nagyon sokat hallottam. És tényleg nem csalódtam; tátott szájjal bámultam az egészet.
Ezek után megnéztem a Westminster Apátságot. Nagyott tetszett az épület gótikus stílusa. (Hiába, apa mindent belémtáplált )
Ezek után már csak benéztem pár üzletbe, majd hazamentem.
A városban eltöltött nap után rájöttem, hogy London tényleg nagyon szuper, viszont teljesen kimerültem a sok sétálástól. Mivel még csak 7 óra volt, megnéztem a Férjhez mész mert azt mondtam-ot (Diane Keaton egyszerűen lehengerlő) meg a Nászajánlatot (abszolút Sandra Bullock fan vagyok) majd letusoltam, és aludni kezdtem.

2013. január 23., szerda

Prológus

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy nem hoztam ilyen sokáig semmit; bocsánat érte. De itt a prológus, ami remélem elnyeri majd a tetszéseteket.
Kérlek, írjátok le a véleményeteket, gondolataitokat majd a továbbaiakban is, hogy legyen értelme a dolognak:)

xo